Befordulás...

Ma sokáig aludtam. Nagyon sokáig. Próbáltam magam kialudni, és hát úgy érzem kicsit eltúloztam a dolgot. 12:45kor keltem fel.
Leültem a gép elé és úgy döntöttem, a mai napomat a játéknak szentelem, MSN-re fel sem mentem, egész nap játszani akartam. Úgy gondoltam, a játék talán feledteti velem a hiányérzetet. Milyen hiányérzet? Jelenleg én sem tudom mi az, de egyszerűen teljesen elrontja a kedvem. Valószínűnek tartom, hogy a szeretet hiánya az, ami pusztítja a lelkem. Mostanában szinte senkitől nem érzem azt, hogy fontos vagyok a számára. Ha eltűnnék ki venné észre? Anyám és nővérem. Ők biztos, nekik hiányoznék is. Másnak? Egy két haver, akikkel az iskolában összefutok. De más?! Sokszor úgy érzem, teljesen egyedül vagyok ebben a retkes világban. Barátok...vannak vannak, de olyan igazi már nincs, és ez is nagy probléma. Jelenleg, akit a "legjobb barát"-nak hiszek, belefüggött egy internetes játékba és már MSN-en sem látom mostanában, hiába írok rá, semmi. Ő játszik és jól érzi magát. Én??? Én itt rohadok és csak azon rágódom, hogyan lehetne jobbá tenni az életet. Sajnos eddig nem jöttem rá. Keresni kellene egy csajt, akivel jól érezném magam. Akivel elfeledhetném a problémáim, mikor egyedül érezném magam, odajönne hozzám, átölelne és a fülembe súgná: Szeretlek és veled maradok örökké.
Na igen, ez szép álom, a mai világban nem tudom, hogy létezik-e egyáltalán ilyen nő.
Pár órát tudtam játszani, aztán már nem is a játékkal foglalkoztam, hanem csak ültem és bambultam magam elé és gondolkoztam.Mostanában szombatjaim úgy teltek el, hogy eljöttek a haverok és jól éreztük magunkat, iszogattunk kicsit. Ezért rá is írtam K.-ra, hogy mi lesz ma, és mondta, hogy írjak rá E.-re. Ő persze függött, nem írt vissza. Aztán K. írta, hogy ő most nem akar jönni. Kicsit bekattantam. Úgy éreztem, mindenki cserben hagy. Aztán beszéltem C.-vel is és sokadjára megbeszéltük a szilveszteri bulit, jó lesz. Talán C. az, aki legjobban tisztel. Ő még soha nem baszott át, meg lehet benne bízni. Viszont neki is barátnője van és lépett is MSN-ről, mert ment a csajhoz. Újra egyedül éreztem magam.
A hétköznapjaim mostanában teljesen egyformák. Alig várom már, hogy elmenjek Nővéremhez. Úgy érzem, ha ott leszek, nem gondolkozom a rohadt helyzetemen, mert ott lesz valaki, aki szeret, és én is szeretem: Nővérem. Vele a kapcsolatom hihetetlen. Imádjuk egymást és ölnénk egymásért. Sokaktól hallom, hogy ki nem állják a testvérüket, folyton kibasznak egymással.
Nálunk ilyen nincs. Kiállunk egymás mellett és megbízunk egymásban. Vele mindent meg tudok beszélni és jó tanácsokat tud adni, viszont ugyanezt tőlem is elvárja, rengeteg olyan dolog volt, amit én tudtam meg először és másnak el sem mondta. Nagyon megbízik bennem és ez jól esik és meg is becsülöm.
Úgy érzem ez a post tükrözi azt, ami a fejemben van jelenleg. KAVALKÁD.