Az a bizonyos karácsony....

Karácsony...Ez a szeretet ünnepe, mondják sokan, persze mára már ez átfordult, a "Minél drágább egy ajándék, annál nagyobb a szeretet" dologra, és az emberek úgy érzik, hogy a szeretet legjobban az ajándékokon keresztül tudják közvetíteni. Persze ez szerintem nem így van. Egy baráti puszi, ölelés, beszélgetés többet ér minden ajándéknál.
Ezek a szavak, most jönnek az érzések. Most újra eljött egy hullámvölgy, mikor egyik pillanatban úgy érzem, hogy nekem vannak a legjobb barátaim, másik pillanatban pedig azt, hogy kihullik a lábam alól a talaj, és én kapaszkodok az életem megmentése érdekében és közben kiabálok segítségért, de azok, akiket barátnak hiszek nem hallanak meg és látom az arcukon a vidámságot, én pedig csak kiabálok, majd leesek a mélybe. De nem tudom miért van ez. Egész napom vidáman telt, erkélydíszítés sógorommal nagy vidámságok közepette zajlott, esti ajándékosztás...jó volt látni hogy boldogak, ez engem is boldogsággal töltött el. Majd pedig nagy meglepetésre én is kaptam ajándékot, pedig nem számítottam rá. Ez pár órával ezelőtt történt, most pedig magamba vagyok esve, és hallgatom Paul Kalkbrenner zenéit, amik egyszerűen fenomenálisak. (Ha nem ismered, nézd meg a Berlin Calling c. filmet. - ezúton köszönöm Netti, hogy elárultad eme kuriózum címét.) Megyek is alszok, holnap minden seb begyógyul reményeim szerint és egy boldog ember fog felkelni, a jelenlegi genetikai hulladék helyett.
Remélem jól telik a karácsonyod.
Bye.