Próbálom magam boldoggá tenni. Szeretnék vidám zenét hallgatni, ami talán feldobja a kedvem, de úgy érzem most az nem segítene, na meg nincs is hozzá energiám. Kiégtem. Megint. Újra.
Idén még nem voltam befordulva, tegnapig. Semmihez nincs kedvem. Teljes érzelmek nélkül beszélek MSN-en, mintha csak egy üzenetrögzítővel beszélgetnének.
Szánalmasnak érzem magam, amire általában a reakció az, hogy sajnálnak. Én nem szeretném hogy sajnáljanak, elég ha én nyírom ki a lelki világom. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen sz.r az élet és én nem nagykanállal, hanem egész hordót a számba borítva falom. Nem szeretem, mikor erre emlékeztetnek és oktatójelleggel forgatják bennem a kést.
Újra kiürült az agyam, semmi építő jellegű gondolat, jó ötlet, vidám dolog.
Egyedül csak az van bennem, hogy ez a kibaszott sors...Kutyából nem lesz szalonna. Gondolhatnám, hogy majd a türelem tornaterem, ( most tessék nevetni:) ) de ez nem így van...
Nem tudom mit kezdjek magammal. Lépni kellene de nincs erőm. Tenni kellene valamit, amivel talán mást megbántva, átmenetileg jobban érezném magam, de nem. Erre nem vagyok képes.
Ez a probléma szerintem rövid idő alatt orvosolódik, de addig sokat fogok rágódni ezen.
!Bekattanásveszély! - valaki valamit tegyen ellene...
Sokszor belegondolom, hogy olyan emberek mellett megyek el, akik mellett nem kellene és később megbánom. Ez az én stílusom. Így kell csinálni Norbi. Gratulálok!
Elég volt mára ennyi, talán sok is.
Végszó:Faszkivan
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése